Az orchidea kiállításon számunkra a legnagyobb élményt egy - a nagyarcú orchideák között megbúvó - kis növény okozta. A mimóza. 

A világ legsértődékenyebb lénye...a cicák után. Annyira megszerettük, hogy megvettük és rendszeresen felhergeljük! Ilyenkor ujjunkkal izgatjuk, érintjük, aminek hatására hol összecsukja leveleit, hol pedig leengedi az egész levelet. Mindezt hihetetlen gyorsan és látványosan. Néha annyira hisztis, hogy nem hajlandó erre a tevékenységre sem. Nem sikerült rájönnünk, hogy ennek vajon mi az oka. (vízmennyiség? fények? napszak?) Egy teljes lerombolás után mimózánk kb. 16perc alatt álíltotta vissza az eredeti, ágaskodó állapotokat. Ez is látható a VIDEOnkon, de nem kell aggódni, felgyorsítottuk!:) De csak a felépülést, a többi tényleg ilyen gyors!

Akarsz többet tudni a mimózákról?

A mimózák a hüvelyesek családjába tartozó növények. Világszerte elterjedtek a trópusokon, ahol közönséges gyomnövénynek számítanak. Dél Amerikában voltak őshonosak, innen terjedtek egyéb trópusi területekre. Kb. 50 cm magasra nőnek, lágyszárú, egyéves növények, maggal szaporodnak, a magvetés évében már virágzanak és magot termelnek. Leginkább egy törpe akáchoz hasonlítanak, törzsecskéjükön hatalmas tüskékkel vannak felfegyverkezve (lásd VIDEO!). Leggyakoribb a Mimóza pudica faj, ami videónkon is látható.

Jellemző rájuk, hogy érintésre gyors mozgással reagálnak (ez a szeizmonasztikus mozgás). Hirtelen összecsukják leveleiket és nyelestől lehajlítják az egészet, csoffadt, kiszáradó növény látszatát keltve. Ezzel a mozgással védekeznek a rájuk települő és őket rágcsáló rovarok ellen! (Gondolom lecsúsznak!:)) A finom érintés során elektromos ingerület  keletkezik, aminek hatására a levélnyél duzzadt tövében (lásd VIDEO!) lévő nedvek végigfutnak a levélnyélben. Így történik meg a gyors mozgás. Érdekes, hogy nem lehet a növényt hozzászoktatni az ingerhez, vagyis akárhányszor izgatja, érinti az ember (vagy rovar), újra és újra beindul a védekező mozgás. Kivéve a már amúgyis löttyedt állapotban elkövetett zaklatást.

Ha tenyészteni:) vagy tartani szeretnénk őket, akkor próbálkozhatunk a maggal történő szaporítással, annál is inkább, mivel két évnél tovább biztos nem lehet életben tartani egy növénykét. Fontos, hogy hatalmas pára és nedvességigényük van (a vízben állást viszont nem tűri), ezért lakásban alig-alig tarthatók. Világos de nem tűző napos, meleg (20-25 Celsius folyamatosan!) helyet szeretnek. Öntözésükre az esővíz a legjobb. Tavasszal, csíráztatás után próbálkozhatunk szabadba vetésükkel is.